When you live abroad, having a multicultural family, speaking more languages on a daily basis, meeting people from all over the world just by stepping out to the street or by travelling, it is just very hard to understand the tendency that can be observed in Europe and in America these days. These days, when there are so many mixed marriages, multilingual - multicultural children, when people have the possibility to travel and even from their own armchair they can get lots of information about the world.
I think that the biggest gift that parents can give to their children is the broad view of human culture, the understanding of the diversity of our planet and the feeling of responsibility of taking care of it unilaterally to have this planet a place where everyone can live with dignity. I personally do not understand people who raise their children filling up their heads with hate, rage and with ideas that they are better than others just because they were born with a certain skin complexion or in a luckier country, or whatever other reason they might come up with.
It looks like that our society is just getting more and more selfish and this is how we educate our kids, too. It is not just about being nationalist because skin color or ethnic groups are just an easy excuse, but then there is always the possibility to go deeper: Eastern-European, rural, red haired etc etc.
I see how parents push their kids to put themselves first instead of respecting others or respecting their turn: when the school of my kids organise a family day and install jumping-castles, lots of parents push their kids to jump the queue.
As well it has happened to me millions of times but last time today, that I have opened the door of our building to try to get through it with the push chair of the baby when a guy appeared and instead of helping me to pass or just simply letting me pass, he has pushed himself through first with two huge trash bags in hand that almost entered in the baby´s lap.
On another occasion I was on the bus, when I witnessed this feeling of superiority among elderly people: the bus was very full and an old person (cannot say gentleman) started to shout at an elderly woman, why cannot she move more into the back of the bus which was impossible already. The reasoning of the guy went onto doubting, whether the woman is from Madrid at all:
- You look like from the south, you look Andalus!
- Well no, I am from Madrid, born and raised here!
At this point another elderly lady standing next to them joined the conversation:
- Well, I am from Andalusia! So what? We, people from Andalusia cannot travel on the bus anymore, or what?
This indicates that when people cannot have what they feel they are entitled to (in this case travelling comfortably on the bus without foreigners occupying the places), they start searching for reasons why they have privileges over the others. Because "I deserve it".
I see a very typical way of thinking among people these days, setting a kind of double standard: for example "I do not want any refugees in Hungary, but I should be granted access, visa and all permits in the USA, Australia or Great Britain".
So for these people, who think they are better, for those who think they have more rights, someone should just show them their DNA map. I go further: I would include a DNA map to each and every newborn´s hospital leaving package, for the child and the parents to know from the start, what origins their child and their family have, so they wouldn´t have the face to raise the child with negative feelings to their own blood.
------------------------------------------------------------------------------
Viviendo fuera, teniendo una familia multicultural, hablando más de un idioma diario, viendo gente de todo el mundo simplemente saliendo a la calle o viajando, es muy difícil entender la tendencia que se observa en Europa y en America estos días. Estos días, en los que hay tantos matrimonios mixtos, niños multilingües - multiculturales, en los que la gente tiene la posibilidad de viajar o simplemente adquirir mucha información desde su propia sofa.
Creo que el regalo más grande que un padre puede dar a sus hijos es una visión amplia de la cultura humana, el entendimiento de la diversidad de nuestro planeta y el sentido de la responsabilidad de cuidarlo unilateralmente para hacer de este planeta un sitio donde todos puedan vivir con dignidad. Personalmente yo no entiendo a la gente que llena las cabezas de sus hijos con odio, rabia y con ideas de que ellos son mejores que otros simplemente porque han nacido con la piel más clara o en un país con más suerte, o cualquier otra razón que se inventaran.
Parece que nuestra sociedad se está haciendo más y más egoísta y es como educamos a nuestros hijos también. No se trata solo de ser nacionalista, porque el color de la piel o grupos étnicos sólo son una excusa fácil, pero luego siempre hay la posibilidad de ir más allá: de Europa del Este, rural, pelirrojo etc.
Veo como muchos padres empujan sus hijos para ser el primero en vez de respetar a otros o su turno: cuando la escuela de mis hijos organiza un día de fiesta y ponen castillos hinchables, muchos padres empujan a sus hijos para colarse.
Me ha pasado a mí también miles de veces ya, la ultima vez hoy mismo, que he abierto la puerta de mi edificio y mientras intentaba pasar por la puerta con el carrito del bebe, un tío apareció y en vez de ayudarme a pasar o simplemente dejarme pasar primero, se coló delante de mi con sus bolsas de basura que casi acabaron encima del bebé.
En otra ocasión cuando estaba en el autobús observé un comportamiento de superioridad entre gente mayor: el autobús estaba lleno y un señor mayor empezó a gritar a una señora mayor, porque esta no podía meterse más hacia el fondo del autobús. El razonamiento del señor continuó en dudar si acaso la señora era de Madrid:
- Usted parece andaluza!
- Pues no, yo soy de Madrid, pura seda!
En este punto otra señora mayor entró la conversación:
- Yo si soy andaluza! Qué pasa, que nosotros, andaluces ya no podemos ni montarnos al autobús?
Todo esto indica que cuando la gente no puede conseguir lo que piensa que tiene el derecho de tener (en este caso viajar en el autobús cómodamente, donde no hay extranjeros ocupando los sitios), empieza a buscar razones por las que ellos tienen preferencia por delante de otros. Porque "yo me lo merezco".
Veo un tipo de pensamiento muy típico entre la gente estos días que refleja un doble criterio: por ejemplo "yo no quiero ningún refugiado en Hungría, pero yo debería tener el acceso garantizado, visa y todo tipo de permisos en los EEUU, Australia o en Gran Bretaña".
A esta gente, la que se cree mejor, la que piensa que tiene más derechos, alguien debería enseñarles sus mapas de ADN. Es más, yo incluiría el mapa de ADN en los papeles del alta del hospital de todos los recién nacidos, para el niño y para los padres para saber desde el principio, los orígenes que tiene su hijo y la familia, y de este modo a lo mejor no van a tener la cara de criar al niño con sentimientos negativos sobre su propia sangre.
------------------------------------------------------------------------------
Amikor az ember külföldön él, egy többnyelvű, vegyes családban, amikor nap mint nap találkozik különböző származású és kultúrájú emberekkel akár csak a lakásból az utcára kilépve vagy utazgatva, akkor nagyon nehéz megértenie ezt a napjainkban Európában es Amerikában megfigyelhető tendenciát. Napjainkban, amikor annyi vegyes házasság van, annyi többnyelvű - vegyes kultúrájú gyerek nevelkedik, amikor az embereknek lehetősége van arra, hogy utazzanak, illetve a saját karosszékükben ülve is annyi információ jut el hozzájuk a világról.
Véleményem szerint a legnagyobb ajándék, amit egy szülő a gyerekének adhat, az a széles látókör, az emberi kultúra és bolygónk sokszínűségének megértése és a felelősségérzet az iránt, hogy közös erővel kell a bolygónra vigyázni és azt egy olyan hellyé tenni, ahol minden földlakó méltósággal élhet. Személy szerint én nem értem azokat az embereket, akik úgy nevelik fel a gyerekeiket, hogy fejüket gyűlölettel, mások iránt érzett aggresszióval töltik meg, valamint azt nevelik beléjük, hogy ők jobbak másoknál csak mert egy bizonyos bőrszínnel vagy egy szerencsésebb sorsú országban születtek, vagy bármely más egyéb mondvacsinált okból kifolyólag különbek.
Úgy tűnik nekem, hogy egyre önzőbbek vagyunk és a gyerekeinket is így neveljük. Valójában ez nem is nacionalizmus, mert a bőrszín vagy az etnikai csoport inkább csak könnyű kifogás, de mindig lehet messzebbre menni: kelet-európai, vidéki, vörös hajú stb stb.
Sokszor látom, a szülők hogyan nyomják előre a gyerekeiket ahelyett, hogy arra ösztönöznék őket, hogy tiszteljenek másokat és tartsák tiszteletben azt, ki kerül sorra: a gyerekeim iskolája minden évben rendez egy családi napot, ahol ugráló várakat is felállítanak a suli udvarában. Rengeteg szülő még csak nem is titkolja a dolgot, fennhangon biztatva, fizikailag is tolják előre a gyereküket a sorban.
Milliószor megtörtént velem a következő történet is számtalan formában, de legutóbb éppen ma a következőképpen: hazaérve kinyitottam a lépcsőházajtót és éppen igyekeztem átjutni rajta a babakocsival, amikor megjelent egy fickó, aki ahelyett, hogy segített volna például az ajtót tartani, de legalábbis megvárta volna, amíg átmegyünk az ajtón, elénkvágódott és keresztülnyomakodta magát elsőként két hatalmas kukászacskóval a kezében úgy, hogy a szemét kis híján a baba ölében landolt.
Egy másik esetben a buszon utazva adódott alkalmam megfigyelni ezt a felsőbbrendűségérzést az idősebb generáció körében: a busz teljesen tele volt és egy idősebb bácsi (úriembernek nem nevezném) elkezdett kiabálni egy idősebb nénivel, hogy húzódjon már beljebb a busz belseje felé. Amikor azt a választ kapta, hogy lehetetlen beljebb menni, a bácsi folytatta dühös kirohanását kétségbe vonva, hogy az illető néni egyáltalán madridi-e:
- Egyébkén pedig olyan délies benyomást kelt van, andalúznak látszik!
- Nos nem, eredeti madridi vagyok, madridban születtem és nevelkedtem!
Ezen a ponton egy másik, mellettük álló néni is csatlakozott a vitához:
- Nos én viszont andalúz vagyok! Talán mi, andalúzok már fel sem szállhatunk a buszra?
Mindez azt mutatja, hogy az emberek, ha nem kaphatják meg azt, amire szerintük jogosultak (jelen esetben kényelmesen utazni a buszon, ahol nem holmi idegenek foglalják el a helyeket), elkezdenek ürügyet keresni arra, miért is vannak nekik előjogaik. "Mert én megérdemlem!"
Egy, úgynevezett kettős mércéjű gondolkodás figyelhető meg napjainkban: például sokan úgy gondolkodnak, hogy "Magyarországra ne jöjjön egy menekült se, de a magyaroknak legyen joguk azonnal és minden komplikáció nélkül beutazni, vízumot és minden típusú engedélyt megkapni pl az Egyesült Államokba, Ausztráliába vagy Nagy Britanniába".
Azonkak, akik így gondolkodnak, meg kellene ismerniük a saját DNS térképüket. Sőt, tovább megyek: minden újszülött kórházi zárójelentésébe beletenném a baba géntérképét, hogy mind a gyerek, mind a szülők tisztában legyenek rögtön az elejétől fogva, milyen származású a gyerekük és a saját családjuk, így talán nem lenne merszük negatív erzéseket belenevelni a gyerekükbe a saját vérükkel szemben.
(Angolul tudóknak ajánlom figyelmükbe a fent csatolt videót.)
Nóra
No comments:
Post a Comment